Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Lánykéréstől lakodalomig, ahogy a Kunságban szokás.

2013.02.09

 

Lánykéréstől lakodalomig, ahogy a Kunságban szokás.

Írta: Murguly Anita

A házasság az emberi élet egyik legnagyobb állomása, melynek régen is nagy jelentõsséget fordítottak az emberek. A mára már elhalványuló szokások közül a Kunság esküvõi hagyományait szeretnénk most kiemelni, sok érdekes szokással bemutatni.

Ezután került sor a jegyajándékküldésre, ami rendszerint pénz volt. Amit érdekesnek találtam az az, hogy 1870 elõtt nem volt szokás a gyûrû ajándékozása. A Nagykunságban a menyasszony stafírungját pénzért adták oda az esküvõt megelõzõ napon. A XX. század elsõ feléig megõrizték a jegypénz szokását, fõleg a fiús család részérõl. Az ajándék nagyságát tekintve jelentõs volt, különféle állatok (pl.: lovak, juhok) sokasága és természetesen pénz, mára csak az utóbbi maradt meg. Ha a frigy nem jött létre valami oknál fogva, akkor a lánynak vissza kellett fizetnie ezen javakat. A leendõ ara is adott jegyajándékot a fiúnak, de ez nem volt nagy összegû, általában vagy hímzett kendõ vagy bokréta volt. A jegyeket általában az eljegyzéskor adták át.
A lakodalom kulcsembere a võfély volt, akinek a feladatai közé tartozott: a tánchely-, ülõhely- és zenekar helyének az elkészítése; az esküvõ elõtti eseményeken való részvétel és ennek a lebonyolítása; az esküvõ napján a rokonság összegyûjtése és magának a lakodalomnak a lebonyolítása. A tisztség betöltéséhez nagyfokú rátermettségre, humorra és jó tánctudásra volt szükség.

A táncrendet is õ nyitotta a võfi tánccal, majd fölkérte a menyasszonyt, akit késõbb átadott a võlegénynek. Azután keresett magának újabb táncpartnert, kettõt fordult vele és átadta õt is a párjának. Ez így folytatódott, mígnem mindenkinek meg nem találta a párját.
A lakodalmas táncrend során maradt fenn a kun verbunk is, melynek a lényege a férfiak összetoborzása. Folyamatosan kapcsolódtak be a verbunkba, amit az egyik legõsibb formában táncoltak, vagyis körben. Az esemény másik nagy tréfakészítõje a võfély mellett a kunkapitány volt. Alakjában a kunok bíráját vélhetjük, s mivel szerepe nem volt az esküvõn, így csak szórakoztatásban vett részt.

A lakodalmas étrend a következõkbõl állott: tyúkhúsleves (csigatésztával), birkasült és különféle sütemények. A võfély minden fogáshoz mondott valami tréfás kis versikét.
A násznép szórakoztatására elõadott különféle paródiákat, melybe sokszor a rokonság is bekapcsolódott (lovazás, drótostóté, temetési paródiák). A võfély játszotta el a lovazás játékban a huszár szerepét. A lovat, amin belovagolt a násznép közé, két erõs derekú legény játszotta. Ezt követte a temetési paródia, mivel a lovat addig szurkálták, dögönyözték, míg kimúlt, s a huszár is utána halt bánatában. Az ilyenfajta népi játékoknak a szórakoztatás volt az elsõdleges célja. Az élet különféle eseményeit játszották el viccesen, olykor szerepcserékkel.

 

Az összes hagyomány közül talán a lakodalmas menet az, ami a mai napig fennmaradt valamilyen formában országszerte. Ugyan régen a menet úgy nézett ki, hogy a võlegény és a võfély után ment a rokonság a menyasszonyt kikérni. Útközben akadályokon kellett átvergõdniük, míg eljutottak a lányos házhoz. Ez mára átalakult egy egyszerû menetté a templom és a lányos ház között.
Végül egy jellegzetes szokás maradt még hátra, az pedig a tûzugrás. Ezen a lánynak kellett átugrania, amikor a menet elérkezett a lakodalmas házhoz bizonyítva rátermettségét. Ez után kezdõdhetett a lagzi.