Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Kunsági hímzés.

 

Kunsági hímzés, kun hímzés.

 

A Nagykunságban készített szabadrajzú és szálán varrott kisszámú párnavéghímzés elnevezése. Fennmaradt hímzéseinknek feltehetően legkorábbi emlékei. Lenvászonra dolgozták őket finom szőrfonallal. A szálán varrott darabok mértani mintázatukkal az országos mintakincshez kapcsolódnak, csupán színezésük eltérő (pl. kék drapp). Egészen sajátosak azonban a szabadrajzú lapos- és hamis lapos öltéses munkák. Ezek mintái pontosan kidolgozottak, zártak. Nagyobb részük a középpontot hangsúlyozza, s a tőle két oldalra levő minta egymásnak tükörképe; nagy rozettákból, erősen tagolt tulipánokból és merev, leveles, végükön virágos ágakból megszerkesztett.

 

kunhimzes-1.jpg

 

 

Ismert a hullámindás és a két vagy több, tövénél legyezőszerűen összefogott virágot középpontba helyező kompozíció is. A középmező rajza egynézetű. Két oldalán erőteljes vonalsorok zárják le, ezekhez csatlakoznak peremdíszként, merev vaskos kis szárakon az egyes virágok, gránátalmák, gyakrabban egyenesen állva, ritkábban kissé megdöntve. A középmező és a peremdíszek nagyobb mintái ugyanannak a színnek sötétebb és halványabb árnyalataival vannak kivarrva tűfestésszerűen, egymáshoz csatlakozó vagy egymásba folyó, többnyire hamis laposöltéssorokban. A kunsági hímzés fő színei: a rózsaszíntől a vörösön át a barnáig terjedő árnyalatok, de használták a kék árnyalatait, a zöldet és a feketét is.  Irod. Bátky Zsigmond Györffy István Viski Károly: Magyar népművészet (Bp., 1928); Ferencz Kornélia és Palotay Gertrúd: Hímzőmesterség (Bp., 1940).

         

 

kunhimzes2.jpg


 

 

 

kunhimzes3.jpg


 

 

 

 Forrás:www.zsikazsu.atw.hu/