Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

 

Kiskun Néptánc Együttes Kiskunlacháza Egyesület


A Kiskun Néptánc Együttes 2019.május 18-án ünnepelte megalakulásának 65 éves

évfordulóját.
Az együttes története: A táncegyüttes 1954-ben alakult Mészáros Károly vezetésével. A tánccsoport első
oktatójaként nagy lelkesedéssel és odaadással végezte munkáját.

1960-65-ig Mezei Károly vette át a csoport vezetését. Az együttes első zenekarában is játszott
dobosként. A táncegyüttes számos alkalommal lépett fel helyi és más vidéki rendezvényeken,
Lengyelországban.

1965-2000-ig Virág Miklósné Irma néni vezette, tanította az együttest. E hosszú idő alatt
Budapestről utazott Kiskunlacházára, hiszen más csoportokban is tanított. A szigorú Irma néni kitűnő
egészséggel és hatalmas kitartással végezte munkáját. Ezekben az években 15-16 fős mag alakult ki a
közösségben és minden héten kétszer gyűltek össze próbálni. Egy nagyon összetartó baráti közösség jött
létre. Kiskunlacháza és a környékbeli települések számos nemzeti és kulturális programjain vettek részt.
1979-ben a Kis-Duna menti ÁFÉSZ lett a csoport fenntartója.
1984-ben ünnepelték fennállásuk 30 éves évfordulóját. Ebben az évben felléptek az Apaji lovasnapokon.
Majd számos vidéki városban tettek eleget felkéréseknek, Németországba is eljutottak.
1994 őszén Irma néni búcsút vett a csoporttól.
A művészeti vezetést Sziklai Tibor és felesége vették át. 1995-ben erdélyi tánctáborban is részt
vett a csoport, az év végén pedig 40 éves évfordulóját ünnepelte meg. Majd jártak Görögországban is.
1997-től Balogh László vette át az együttes vezetését. Ebben az évben vált egyesületté, Kiskun
Néptánc Együttes Kiskunlacháza Egyesület lett hivatalos elnevezése. Ebben az időszakban jött létre
először utánpótlás csoport.
1998-ban Balogh László megvált az együttestől, helyét rövid időre Samu Szabolcs vette át.
Majd az együttes irányítását 1998 és 2001 között Hunyadvári Anita és Izsák Zoltán látta el.
2001-től Kakuk Marianna vette át az együttes művészeti vezetői posztját. Az egyesület

újjászervezését Simon Zoltán vezetésével kezdhette meg az együttes 2008-ban.
Az 50 éves jubileumi műsoron 2004-ben már több gyermekcsoporttal kibővítve szerepelhetett az együttes,
hiszen a helyi iskolákban is folyt a néptánctanítás. Az új tagok mellett néhány régi tag is fellépett a
műsorban, csakúgy, mit az 55,60, valamint a 65 éves évfordulókon is.
A 2009-ben rendezett 55 éves jubileumi műsort követően, 2010-ben került bemutatásra az együttes
nagyszabású 2 felvonásos zenés színi- és táncelőadása formájában „Lakodalom a Kiskunságban” címmel.
Petróczy Sándor 1966-ban írt szakdolgozatát felhasználva Szappanos Lukács adatközlése alapján készült
műben a több generációt átfogó táncosokon kívül közreműködtek a Dömsödi Színjátszó- és Daloskör
tagjai is. A nagy sikerű produkció több kiskunsági települést végigjárva Szlovákiába is eljutott, egészen
2013-ig. Az előadás színpadra állítása Lacziné Jakus Eszter és Kakuk Marianna alkotói munkája.
2014-ben Tömörkény István „Megöltek egy legényt” című novellája alapján készült kiskunlacházi Fábián
Kristóf főiskolai szakdolgozatára készült filmben is szerepelt az együttes.
Az együttes 60 éves jubileumi műsorára 2015-ben került sor. A Magyar Kultúra napjának méltó
megünneplése volt ez az esemény, amelyen több, az együttes repertoárjában szereplő régi tánc felidézése
mellett, erdélyi táncokból és magyarországi cigány táncokból is ízelítőt kaphattak a nézők. Ez után az
együttes művészeti munkáját 3 éven keresztül Lackó Bálint is segítette.
2017-ben Nemes Nagy Anita rendezésében és Lackó Bálint koreográfiájával a „Magyar Passió” zenés
történelmi táncjátékban vehetett részt az együttes. A Magyar Kultúra napján először bemutatott
produkciót több határon túli településen történt előadás követte. Az egyesületet Kiskunlacháza
polgármesteri hivatala „Kiskunlacháza Örökségéért „ díjjal tüntette ki.

„A Kiskun Néptánc Együttes nyugdíjas lett, elérte (és megérte) a 65 éves
kort. Azonban reméljük, még sokáig nem vonulnak vissza, továbbra is aktív részesei
lesznek településünk kulturális életének.” -hangzott el Kovácsné Nagy Mária az együttes

egykori tagjának köszöntőjében.
Valóban nem tervezzük a visszavonulást, hiszen „a tánc az, amivel nem lehet betelni,
amiből sohasem lehet elég, ugyanegy forma százféle alakítása, ugyanegy téma sokszoros
variációja...”
„Ha elsajátítod a lépéseket, kezded megtölteni lélekkel...” „A jó táncost a szíve viszi, nem
a betanult lépések...” Fiatal tanítványaim idézetekkel lepték el az internetes csatornákat az
előadást követően. Ekképpen hangzik az együttes mottója is: „Ha táncunkat nézed,
szívünk szavait hallod”. A néptánc közösséget kovácsoló erejét nap, mint nap érezzük a
próbákon, hiába egy-egy összezördülés, néhány sértődés, egy nemes cél érdekében végzett
munka összekovácsol minket. Megismerjük társaink képességein kívül mentalitását, lelkét,
tettrekészségét, segítőkészségét. A fellépések pedig még szorosabbá teszik e közösség
barátságát, mindenki beleteszi szívét-lelkét és mindig nagy izgalom előzi meg a színpadra
kerülés előtti időszakot. A fáradtságos próbák után a jutalom a színpadon átélt öröm, a
gyönyörű viseletekben pompázó táncosok lélekkel átélt tánca, mely a színészi képességek
kibontakozására is lehetőséget ad, ugyanakkor az egyén is megmutathatja önmagát. Tehát
a kultúránk továbbéltetésén, átadásán kívül nagyon fontos szerepe van a táncnak a
személyiségformálásban, személyiségfejlődésben. E „divatjamúlt”-nak nevezett műfajt
mégis ezért szeretjük, ezért leljük benne örömünket.
Sok fájdalom és csalódottság ér minket életünk során, de mi, e közösség tagjai valljuk,
hogy a tánc mindenre gyógyír. Elfeledteti napi búnkat, felszabadítja, lelkünket, izmainkat.
„Ha táncolsz, élsz...ha élsz, táncolsz...” így hangzik Heidi Groskreutz idézete. Szinte a
próbákon minden nap elhangzik a varázsszó: élj! Nemcsak a koreográfiák megtanulásának
folyamatánál érvényes ez a kis felkiáltás, hanem már egy-egy motívum, sőt mozdulat
megtanulásához is bele kell tenni az életet, az egyéniséget, a táncstílust, a lendületet, az
energiát. Számos szerelem, barátság szövődött, az elmúlt évek folyamán.

A heti 2 próbán túl ez a kis közösség, amelynek 15-20 fős magja több éve együtt
izzad a próbákon, rendszeresen szervez minden évben népművészeti találkozót, több
szomszédos település táncegyütteseinek, művészeti csoportjainak és a környékbeli
kézművesek részvételével. Immár több éve rendszeres résztvevői vagyunk a községi
karácsonyi ünnepségnek, ahol a hagyományokhoz híven, mindig Karácsony környéki
népszokásokat jelenítünk meg a színpadon. A romániai Szilágyságban,
testvértelepülésünknek, Kraszna városának táncegyüttesével szoros barátságban rendszeres
résztvevői vagyunk a László-napi Vigasságoknak, illetve a Krasznai napok
rendezvényeinek. Szoros barátság köt minket több környékbeli táncegyütteshez, akiknek
rendezvényein szintén rendszeresen részt veszünk.
A művészeti előadásokon, próbákon kívül a csoport minden évben néhány napot együtt
tölt kisebb kirándulásokon, melyek edzőtáborok is éppúgy, mint baráti, családi, jó
hangulatban eltöltött hétvége fürdőzéssel és egyéb kulturális programok megtekintésével.
Családi, hiszen több család vagy párok táncolnak együttesünkben vagy vesznek részt
családtagjaink a háttérben a közösségi munkákban.

65 év alatt több vezető, több koreográfia készült, de még mindig vannak táncok,
amelyeket nem ismerünk, nem tudunk, akár a mai Magyarország, akár a történelmi
Magyarország területeinek táncait, szokásait tekintve. Vannak táncok kívánságlistán,
amelyeket fiatalok lesnek el, egy-egy tánccsoporttól vagy éppen az Országos
Táncháztalálkozón próbálnak tanulgatni. Vannak olyan táncok, amelyek az én

kívánságlistámon szerepelnek, vagy azért, mert nagyon szeretem előző együtteseknél
tanultakból és szeretném megtanítani az együttesnek, vagy azért mert valahol megtetszett
és szeretném magam is felkutatni, összegyűjteni, megtanulni, adott tájegység táncát és
megtanítani táncosaimnak, vagy valaha az együttes repertoárján szerepelt és még vannak
ruháink hozzá. Terveim között szerepel még a lakodalmashoz hasonlóan, egy-egy
népszokás ill. egy neves írónk művének színpadi megjelenítése.

Tervek és álmok...no meg persze lehetőségek... Simon Zolival azon fáradozunk,
hogy terveinket valóra válthassuk, hogy táncosaink méltón képviselhessék kultúránkat,
akárhol is vagyunk, akármennyi néző előtt is kelljen szerepelnünk.
Sok esetben rendkívüli feladatok megoldásában kevés segítségre támaszkodhatunk. Itt nem
csak anyagira gondolok. A tanításban is szükségem lenne olyan állandó férfi tánctanárra,
partnerre, aki ismeri az együttes adottságait, aki férfiként példát mutat, mert hiába a filmes
anyag, amit megosztok táncosaimmal, a próbateremben szükség van az élő példára,
ugyanúgy, mint egy családban az anya és az apa mintájára. Két lányra Bai Szabinára és
Kollár Kittire támaszkodhatok, akik nem csak a kis gyerekek tanításában jeleskednek,
hanem az ifjúsági és a felnőtt korosztály tanításában: a motívumok megtanításában, a
koreográfiák színpadra állításában is első rangú segítségeim, olykor helyetteseim. A

háttérmunkában is lenne szükség segítségre, hiszen egy-egy esemény megszervezése-
bevásárlás, pakolás, színpadrendezés, vendégek kiszolgálása- olykor nagyon sok feladatot

ró a szervezőkre, akik maguk is táncosok, mint pl. Szijjártó Judit – egyesületvezető-
helyettes és Bai Jánosné- gazdasági vezető.

 


Az egyesület főbb tevékenységei:

   -A néptánc csoport működtetése.
   -Nemzetiségi tánchagyományok ápolása, őrzése.
   -Néptánc- és kulturális programok szervezése.
   -Helyi kulturális élet segítése.
   -Néptánc oktatás.


Az egyesület székhelye:
Petőfi Sándor Művelődési Központ És Könyvtár
Kiskunlacháza, Kinizsi u 1. 2340.
Hungary

Az egyesület levelezési címe:

Kiskun Néptánc Együttes Kiskunlacháza, Rákóczi út 113. 2340.
Adószámunk: 18682582-1-13.

Ha szeretné egyesületünk munkáját támogatni akkor azt megteheti az OTP Banknál vezetett:11742214-20014816 számlaszámra történő befizetéssel, átutalással vagy forduljon az egyesület vezetőjéhez a +36 70 325 1273 számon.
Ezzel is elősegítve egyesületünk munkáját az elkövetkező években.

Köszönettel:

Elnök: Simon Zoltán

Elnök h.: Szijjártó Judit